Táppénz és betegszabadság - minden amit tudni érdemes

A munkahelyi betegségek és sérülések kezelésekor fontos tisztában lenni azzal, hogy mikor jogosult valaki betegszabadságra és mikor táppénzre.

A munkavállalók számára nyújtott juttatások és támogatások között gyakran zavar van a fogalmak körül, ezért ebben a cikkben áttekintjük a legfontosabb tudnivalókat.

Betegszabadság

A betegszabadság a munkavállalók számára biztosított, rövid távú távollét, amelyet saját betegségük miatt vehetnek igénybe. Fontos megjegyezni, hogy a betegszabadság nem összekeverendő a táppénzzel. A betegszabadságra való jogosultság kizárólag a saját betegsége esetén illeti meg a munkavállalót, és az első 15 munkanapra jár.

Azok a munkavállalók, akiknek munkaviszonya a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik, jogosultak betegszabadságra. Ez magában foglalja a különböző vállalkozások, mint például a bt., kft., és rt. alkalmazottait, valamint a közszolgálati és állami szolgálati jogviszonyban állókat is. Ezzel szemben az egyéni vállalkozók és a megbízási szerződéssel dolgozók nem részesülhetnek betegszabadságban, kivéve, ha munkaviszony keretében végzik munkájukat.

A munkavállaló évi 15 munkanap betegszabadságot vehet igénybe, amennyiben keresőképtelennek bizonyul saját betegsége miatt. Ha a munkaviszony év közben kezdődik, a betegszabadság arányosan csökken. A betegszabadság alatt a munkáltató köteles a távolléti díj 70%-át biztosítani, amely adó- és járulékköteles juttatásnak minősül.

Ahhoz, hogy a betegszabadság igénybevétele lehetséges legyen, a keresőképtelenséget orvosi igazolással kell alátámasztani. Ez történhet a háziorvos által kiállított igazolással vagy kórházi kezelés esetén kórházi dokumentációval. Amint a betegszabadság ideje lejár, és a munkavállaló továbbra is keresőképtelen, jogosulttá válhat táppénzre.

Táppénz

Táppénzre az a munkavállaló jogosult, aki biztosítási jogviszonnyal rendelkezik, társadalombiztosítási járulékot fizet, és akit az orvos keresőképtelennek nyilvánít. A táppénz a betegszabadság lejárta utáni naptól igényelhető, és annak ideje alatt, minden naptári napra jár, beleértve a hétvégéket és ünnepnapokat is.

A táppénz időtartama a biztosítási jogviszony fennállásának idejétől függ, és legfeljebb egy évig járhat, amennyiben a munkavállaló folyamatos biztosítási idővel rendelkezik. Azonban, ha az egy év során már részesült táppénzben, ezt az időtartamot levonják az új jogosultsági időből.

Mikor nem jár táppénz?

Vannak esetek, amikor a munkavállaló nem jogosult táppénzre, még akkor sem, ha a fent említett feltételek teljesülnek. Ilyen helyzetek például, ha a betegszabadság utáni szabadnapon a munkavállaló már keresőképes, vagy ha a táppénzre való jogosultság első napján munkát végez. Nem jár táppénz továbbá a gyermekgondozási segély folyósításának idejére, a letartóztatás vagy szabadságvesztés alatt, illetve ha a munkavállaló nyugdíjas.

A betegszabadság és a táppénz közötti különbség ismerete alapvető fontosságú a munkavállalók számára, hogy tisztában legyenek jogosultságaikkal.